Horváth László Imre Blogja

A múzsák is nők. Nem szeretik, ha a férfi a nyakukra jár minden nap, akkor idővel megunják, és maximum épphogy megtűrik. Ahhoz hogy egy olyan nővel szóba álljunk, hosszú felkészülés kell. Persze ha nem cselekszünk nem lesz a miénk, azokra a ritka pillanatokra sem. Birtokolni, ezt jobb, ha elfelejtjük, ahogy a valódi nőket sem lehet. Legyünk szellemesek, érdekesek, néha úgyis eljön az a pillanat, hogy mi, a csúnya, unalmas, szánalmas mi eredetinek és egyetlennek tűnünk a szemében, és minden vágya az lesz, hogy lefeküdjön velünk, és később azt hazudja, amit abban a pillanatban ráadásul teljes hittel mondja, hogy velünk volt a legjobb.  Még féltékenykedik is. Később, (érett ember ezt előre tudja), később keservesen ki kell fizetnünk a gyönyör árát. Elhagy, átver, megcsal, másba szeret, eltűnik, elpusztul, elzavar, idegen lesz, nem lesz ránk igénye egyáltalán. És ráadásul a szenvedések után sem lesz más választásunk, mint visszahódítani. A könnyebb verzió az amnézia, inni a Léthe vizéből és mindent elfelejtve egy másik alakban megtalálni a rongyos, szentséges múzsát. Vagy pedig, ami véleményem szerint lehetetlen vagy Sziszifusszá változtat, megpróbálni ugyanazzal, felejtés azaz megadás nélkül. De az ember gyenge, és jól tudja, mennyi minden vész el, ha nem felejt, hogy kirabolja önmagát állhatatosságával.

Ne kívánjunk összeköltözni a múzsával, inkább járjon fel szobánkba, inkább régi, megszokott szeretőként tekintsünk reá. Különben tönkretesz minket, úgy hogy tudjuk, mindig velünk van, néhány centiméterre az illatos bőre, mégis elérhetetlen, mert undorodik tőlünk, megerőszakolni pedig nem vagyunk képesek. Vagy folyton őt keressük, alakról alakra ugrálunk, mindig lázasan, vagy a lázasságra várva, és találunk is belőle ezt azt, néhány csonkán különálló tulajdonságot, vagy ami szörnyűbb, néhány villanásra, akár percre is őt magát, hogy minden alakot úgy legyünk kénytelenek elsiratni, mintha őt magát veszítettük volna el, és közben sose tudjuk, vajon nem a képzeletünk tréfált-e meg?

(2007-12-10)

“November 8-án 20 órától Horváth László Imre A bolondok városa című kötetének felolvasó estjét tartja a Szöveg Színház és a dō csoport. Horváth László Imre a húszas évei végén járó költő, szerkesztő és tanár. A könyvhétre megjelenő kötete, A bolondok városa egyszerre merít el Budapestben és a költő emlékeiben. A szerző leleplezésére álljon itt egy részlet A bolondok városából:

„Egy kávéház előtt megálltam minap
Spinozáról nevezték el, mert
jól hangzik e név (és talán mert
ez a régi zsidónegyed és ő híres
zsidó bölcselő volt, úgy emlékszem,
megfér hát a híres templommal, és olyan
másik kocsmákkal, mint a Kék rózsa, amely
néven szintén mindig meghatódom kissé).
Zongoráztak a Spinozában, volt idő még
aznapi találkám előtt, itt gyújtottam rá, mintha
várnék, ne legyen kínos, hogy egyszerűen
csak hallgatózom. Megfigyelted-e már,
ahogy öregszel, egyre inkább nem érzel semmit,
esetleg csak a múltad jut eszedbe, de jelened nincs,
hogy’ ünnepeled az ilyet, mikor mégis meglep valami
hangulat, mennyire el tudod különíteni ritkasága miatt,
mintha sivatagban osztanád be a vizet,
órákat kivégzésed előtt:
az ég szeletét felhőkre cellád ablakából,
ahogy változnak, úgy érzed,
csakis téged vigasztal,
szórakoztat az Isten.”

Előadók: Alexics Rita, Bándi Ágnes, Boda Péter, Hajek Csilla, Pál Dániel Levente és Szántai Edina
Gitáron közreműködik: Kun Szabó Márton
összeszervezte: Szántai Edina

támogatók: Orkesztika Alapítvány-Mozdulatművészeti Stúdió, szinhaz.hu, prae.hu”

Let’s dance little stranger
Show me secret sins
Love can be like bondage
Seduce me once again

Burning like an angel
Who has heaven in reprieve
Burning like the voodoo man
With devils on his sleeve

Won’t you dance with me
In my world of fantasy
Won’t you dance with me
Ritual fertility

Like an apparition
You don’t seem real at all
Like a premonition
Of curses on my soul

The way I want to love you
Well it could be against the law
I’ve seen you in a thousand minds
You’ve made the angels fall

Won’t you dance with me
In my world of fantasy
Won’t you dance with me
Ritual fertility

Come on little stranger
There’s only one last dance
Soon the music’s over
Let’s give it one more chance

Won’t you dance with me
In my world of fantasy
Won’t you dance with me
Ritual fertility

Take a chance with me
In my world of fantasy
Won’t you dance with me
Ritual fertility