Piskóta
Nem fejlődik a kapcsolatunk,
ez zavar leginkább.
Hátralévő időmben
nekem elég lett volna
azt tökéletesíteni,
mint egy japánnak
egy életen át
valami kardpengét,
adott mozdulatot.
Építeni, mint egy
házat nagy kerttel.
Nem csinálunk többé
programokat, persze lassan
egy éve, hogy szakítottunk.
Azóta más nőket
ismerek meg, olyanokat, akik
nem te vagy, velük élek át
közös élményeket, hallgatom
őket a gyerekkorukról
például, ők meg engem,
felmerül jópár dolog
amit neked nem mondtam el,
ilyenkor eszembe jut,
hogy elmondanám, vagy nagyon
szívesen meghallgatnám, mi jár
a fejedben mostanában.
Mire jutottál a dolgaiddal.
Kellenek ezek a nők, valamit
kezdenem kell magammal,
az időmmel, ehhez viszont nekem
beszélgetnem kell rengeteget.
Nemrég kitaláltam egy ügyes
hazugságot ismerkedési szövegnek,
hogy egyébként otthon, vidéken
van egy őzünk, úgy hívják, Piskóta.
Ez elég aranyos, és ha kiállok
a sztori mellett, nehezen bizonyítható
hogy nem igaz, addigra meg már
úgyis elértem, amit akartam,
hazudhatom a következő nőnek.
Amúgy ilyesmit megbocsátanak.
Különben sincs szabály.
Mindenki vigyázzon magára.
De nem mondtam még senkinek,
mivel elszomorodnék rögtön,
hiszen mégis létezik Piskóta
az őz, te vagy az persze,
rögtön eszembe jutna
milyen vagy, ami nem jön jól
ha ismerkedek, hogy olyan vagy,
mint egy Piskóta nevű őz,
az ízed meg általában
mint az a süteményfajta, a piskóta.
Ülök másokkal vagy
fekszem, zenét hallgatok,
filmet nézek, élmények érnek,
megismerek, megismernek.
Végül jobb egyedül. Bár nem
érdekel, hogy érzik-e rajtam vagy
sem. De így szabadabban képzellek
magam mellé.
Legutóbbi hozzászólások