Horváth László Imre Blogja

Idegenek vagyunk

Indulj el egy úton,
én is egy másikon,
gyaloglásom alól
nem fogy el a föld,

nem fogy el a város,

ez egy körkörös város,
bekerített élet, a szív

mint egy ököl, tudtad-e,

olyan, mindenkinek

egy ököl a mellkasban,
vérben úszik, nem nyugszik
mintha folyton csak

szabadulni akarna,

hol egymást találjuk,
egymáshoz se szóljunk,

nem játszottam jól sosem,

nem hoz vissza téged
semmilyen Isten, hogy az ördög
adott, azt mégse hiszem,

aki minket meglát,
mit fog az mondani,
a hangodat némafilmhez,
nekem adtad magad,
hogyan lesz este mégis,

hogy fakulnak el a szavak,

azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk,
és igaza lesz,

meg se születik soha,

az bajom van véled,
sír a szívem érted,
hallgasd a hangodat,

hallgasd vissza,

hiszen veled volt tele,

engem többé semmi
tölt ki, minden napjaim,

füstté válnak most az egek,

sír a szívem érted,
majd meghalok érted,
gyaloglásom alól

nem fogy el a föld,

nem fogy el a város,

ez egy körkörös város,
bekerített élet,

indulj el egy úton,
én is egy másikon.

Népszabadság Hétvégi melléklet, 2010. 02. 07.